A kép 2019. október 11-én készült, címe: Think of the D.
10 évvel ezelőtt léptem be az IBM ajtaján, kezdtem multinál dolgozni és nagyon boldog voltam. Még mondtam is apámnak: „Az biztos, hogy egy ekkora cég egyhamar nem megy csődbe” -nem is ment (lepéült, átalakult kiszervezték és elköltözött, de csődbe tényleg nem ment ).
Ott tanultam meg egy tréning alkalmával (azt hiszem pénzügyi alapok, vagy valami ilyesmi volt a neve), hogy egy Részvénytársaság célja a részvényesek vagyonának növelése.
Magától értetődő, gondolnád, de érdemes mögé nézni: ez azt is jelenti, hogy valójában nem érdekli a cég teljesítménye, a bevétele, nagyobb összeállásoknál akár a részvények értéke sem (legalábbis egy ideig) ha a részvényesek vagyona az üzleti év végén nőtt.
7 évvel ezelőtt hagytam ott az Infoparkot először, ugyanígy októberben. Azóta még négy multit láttam belülről, csillogóbbnál villogóbb irodaházak magas teraszairól, ablakaiból és terőkertjeiből néztem forgalmasabbnál forgalmasabb főutakra és csomópontokra, ahol a forgalom jó része hasonlóan csillogós üvegkalickába tartott, mint én magam – miközben valószínűleg veszettül szidta a többit, amiért ők is odatartottak.
Van itt az ujjaimban egy esszésorozat arról a világról és létről – kimondottan abból a tekintetből, hogy hogyan birkózik meg az ember lelke ezzel a környezettel (ha egyáltalán!) – benne a a teljesítménykényszerrel, az öngyarmatosítással, és akár tágabb politikai értelmezéssel is, de be kellett látnom, hogy még túl friss ez a téma ahhoz, hogy elég érzékenységgel tudjak ránézni – ember, én hétfőn úgy keltem fel, hogy még decemberig (minimum!) ebben élek, úgyhogy érdemes hosszabb távra berendezkednem, felépíteni és tartani a falakat, hogy mit engedek be és mit nem! Tán ballagás után, (ha) fordult ekkorát az életem, amikor széthulltak a régi keretek és egyszerre ütött meg a felnőtt élet szabadsága és felelőssége, öröme és félelme.
Szóval nem tudom mikor hullik majd ki a kezeim közül, de egyszecsak fog.
Ma viszont A Lelki Egészség Világnapja van és nem akartam úgy eltölteni ezt a napot, hogy ne adnék nektek valami útravalót, amit összeszedtem a nagyvállalati környezetben.
Erre jutottam:
1.: Tényleg van egy biztonsága ennek a létnek és a biztonság fontos. Alapvető pszichológiai szükséglet. Nem kell mindenkinek vállalkozni és teljesen rendben van, ha te jól érzed magad ebben. Főleg rendben van, ha életek múlnak rajtad és az egzisztenciádon, családot nevelsz.
2.: …márcsak ezért is érdemes vigyáznod magadra – ha amúgy nem tennéd – ahogy az autód karbantartást igényel, hogy aztán bejárj vele munkába (megbevásárolni, kirándulni, oviba a gyerekért, anyósodhoz, stb.) ugyanígy karbantartást igényelsz Te is! Gazdasági értelemben véve ugyanolyan jószág vagy, mit az autó.
Csak sokkal fontosabb!
3.: Rengeteg anyag (cikk, videó, podcast) áll rendelkezésedre, hogy hogyan fejleszd a rezilienciádat (pszichikai állóképességedet) és szerencsére egyre több ilyen vállalat ismeri fel ennek a fontosságát – tartanak tréningeket, elvonulásokat is akár. Rengeteg lehetőséged van, hogy megtanulj vigyázni magadra, de ezt más nem tudja megtenni helyetted.
+1: Van az a pont, amikor a biztonsággal járó pszichológiai előnyök már nem haladják meg a stresszel, kiégéssel, (rosszabb helyeken) megaláztatássla, kiszolgáltatottsággal járó hátrányokat. Végső esetben lehet az az önvédelem, hogy odébbálsz – más csapatba/területre/céghez vagy valami radikálisan újba fogsz.
Ennek a napnak épp az a jelentősége, hogy kimondjuk és normalizáljuk, hogy emberek vagyunk, fikzikai testeben értelemmel és érzelmekkel is, nem pedig robotok.
Szabad elfáradni.
Szabad megkérdőjelezni magad.
Szabad máshogy gondolni, mint tegnap. Szabad új irányt venni.
Én azért vagyok itt, hogy ebben támogassalak.
Nem helyetted, de veled harcoljak.
#hallgattamas #mentálisjóllét #mentálisegészség #LelkiEgészségVilágnapja #lelkiegészség #IBM #iroda #irodaimunka
Business és Lifecoach
Business és Lifecoach
©2025. Minden jog fennntartva.
Design: Brand and Graphic (www.brandandgraphic.com)