Szia! Üdv a blogomon!
Szia! Üdv a blogomon!
futATOMi
Mire vagy büszke? Mi a legnagyobb sikered?
…miért pont az?
Világéletemben jó futó voltam… de sosem érdekelt!
Emlékszem Miskolcon még versenyekre is jártam! Nem emlékszem mi volt a neve, sem arra, hogy hány kilométer volt, sem arra, hogy hol – valami mezőn voltunk kint (tán a reptéren?) és nagyon hosszan kellett egyenesen futni ott, aztán egy nagyon erős visszafordító volt, aztán megint sokat vissza.
Emlékszem, hogy az egyik srác, akit talán Péternek hívtak és B osztályos volt az én évfolyamomon, abban a kanyarban dőlt ki és éppen hányt, mikor én odaértem – ez utólag nagyon imponál, mert hasonló adottságokkal rendelkeztünk, ő és én, és ment valami tudatalatti dominancicaharc ott is…
Nikotin, Dopamin, Depimin(dig)
Cigi-e? Vagy...?
Mit jelent számodra a szabadság? …és a függőség?
26 éves koromig, 13 éven keresztül szívtam rendes cigarettát – általában kéket és úgy nagyjából egy dobozzal napjában.
13 voltam, mikor először rágyújtottam, tehát 26 éves koromra az addigi életem felében dohányoztam.
Azzal egyidőben, ahogy megjelentek az első elektromos cigaretták, nagybátyámnál gégerákot diagnosztizáltak. Unokaöcsémmel (nagybátyám fiával) nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat az új technológiába, hogy megnyugtassuk és igazoljuk magunkat.
Ez abban az éveben történt, amikor a szakdolgozatomat írtam az első diplomámhoz. Nagyhétre beköltöztem nagyanyámhoz, nagybátyám régi szobájába és átszoktam az elektromos cigire, miközben megírtam a dolgozatom és eljártam a szertartásokra.
Nem volt nehéz. Finom volt az íze és folyton szívhattam, bent a szobában is. Nagyanyámnak felüdülés volt a rendes cigi után, amit nagybátyám szívott bent a szobában.
"Egy ilyen barát mellett..."
Kik a te barátaid? Honnan tudod, hogy azok?
Ma két hete, hogy ‘leszoktam’ a cigiről – vagy inkább mondjuk úgy, hogy két hete nem dohányzom éppen és folyamatosan küzdök, hogy ez így maradjon életem végéig.
13 évesen gyújtottam rá először, baráti körben.
Gondolnád, hogy peer pressure (csordaszellem talán a jó fordítás), de nem, nem az vitt rá – valójában, tudat alatt alig vártam az alkalmat, hogy rá tudjam fogni a csordára.
A csorda valóban lényeges volt: már hogy az enyém legyen, ahová tartozhatom és semmi esetre sem az a csorda, amelyikbe születtem. Pedig hát a családom mindkét ágán az volt a férfi minta, hogy dohányoztak – legalább egy ponton az életükben (Talán anyai nagyapám nem, de neki meg volt egy pipatóriuma még az ő nagyapjától, szóval azért volt egy vonal ott is).
Kamaszkorról szólt ez nekem. Öndefinícióról. Keretekről és azok lebontásáról, szabadságról.
Fidesz a Kossuth-téren bontott kordont, én meg a Malibu kocsmában az első doboz piros Westemmel, szálanként bontogattam a szárnyaimat.
Credo
Ünnepi turizmus
Gyakori a környezetemben az ünnepi turizmus – az elszármazottak hazatérnek 1-1 ünnepre, eljátszák a régi szerepeket, leróják a jól ismert köröket, aztán visszatérnek a városba, ahol az életük zajlik már jó sok éve.
Talán Ti is csak most értek haza vidékről, a rokonoktól, vagy talán még most is ott vagytok, talán letudtátok hamarabb, talán el sem mentetek. Én jó ideje nem tudok hosszabb időt otthon tölteni és a látogatások száma is megritkult – talán életkori sajátosság, de – hosszabb ideig szándékosan is maradtam távol. Idén 2 napot töltöttünk a családom körében és ezt követően az utat „újhazafelé” azzal töltöttem, hogy rendezgettem magamban a történéseket, az érzéseket.
Amikor elköszöntem és megöleltem szüleimet, testvéreimet szomorú voltam, éreztem a gombócot a torkomban.
Business és Lifecoach
Business és Lifecoach
©2025. Minden jog fennntartva.
Design: Brand and Graphic (www.brandandgraphic.com)