Volt egy álmatlan éjszakám a múlt héten és mint lenni szokott, kerestem magamnak valami tartalmat, amire el tudok aludni – jött is szembe velem egy videó Carl Gustav Jung analitikus pszichológiájáról.

Rendkívül kontraproduktívan hatott az alvásomra – de annál hasznosabb volt.

Nem az a célom most, hogy itt átadjam Jung gondolatiságának lényegét – elég az hozzá, hogy ez a fickó Freud egyik kedvence volt, szoros és mély barátságot ápoltak, mígnem aztán (mint ahogy kábé mindenki Freud körül) ő is összeütközött a mesterrel, miután lett 1-2 önálló gondolata is és kvázi kitagadta őt Freud. Ez, a háború és a napi megélhetés elég mélyre lökte a fiatal analitikust. Lényeg, hogy az élete nagy részét nagyjából remeteségben élte le svájcban a Zurichi-tó partján, nagyokat sétált és közben szétanalizálta magát. Ez a fickó az őrületig gondolkodott és onnan tovább is, egészen addig, amíg kijött a túloldalt.

Mostanában én is elég izoláltan élek, úgyhogy igencsak rezonál velem az ő története.

Ugyanis az van, hogy egyedül lenni a gondolatainkkal talán a legfélelmetesebb dolog. Azt hiszem nem véletlenül nőtt akkorára a szórakoztatóipar napjainkra, amekkora. Milliárd órányi opciónk van elterelni a figyelmünket nehéz gondolatokról és a kellemetlen érzésekről – én sem vagyok kivétel, sőt! Az elmúlt időszakban kimondottan sokat éltem ilyen figyelemeltereléssekkel – így tudtam megküzdeni a bennem és körülöttem zajló sok változással.

Szóval ez a fazon pont arra hívja fel a figyelmet, hogy kell az ilyen idő, kell és hasznos szembenézni magunkkal ezekben a csendekben, mert itt tudjuk összeilleszteni a személyiségünk és az árnyékát – leegyszerűsítve azokat a részeinket, amiket annyira nem kedvelünk, vagy szégyellünk magunkban.